Válassz témakört!

..Egyesületünk jogosult a ..személyi jövedelemadóból ..származó 1 % fogadására, ..köszönettel veszünk minden ..támogatást
fAdószámunk:
f18697328-1-13
Bankszámlaszámunk:
f10103829-47338400-01000006

 

A PATRIÓTA oldalai

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Dabasi webkamera

Szent István tér

Fazekas remekek
a múlt századból

Kisgyerek Alapítvány TájházKisgyerek Alapítvány Tájház
Dabas, Lakos dr. u. 29.
www.tajhaz.eu

Nézze meg felülről!
Rácz Nándor: Hat éves a Lokálpatrióta Egyesület
2002 augusztusa óta sok minden történt Dabason. Hogyan hatottunk mi ezekre a dolgokra, és hogyan hatottak ezek a dolgok ránk? Az élet nem csak siker, az elmúlt 6 év sok szomorúságot, bánatot és csalódást okozott – lokálpatrióta értelemben is. Mi lett volna, ha…? – szoktuk néha elképzelni. Mi lett volna, ha nincsenek a Patrióták, nincs Egyesület, és nincsenek önkormányzati képviselőink. Valahogy így néz ki a lista:

A SPAR és a Castrum-ügy: valószínűleg ma nem tudnánk arról, mekkora az önkormányzat vagyonvesztése ezen az ügyön (633 millió), még valószínűbb, hogy nyereségnek lenne beállítva (lásd Dabasi Újság).
A kiserdői fák ugyan úgy elmentek volna, ha lehetett rajtuk keresni, azt ugyanúgy megkeresték volna.
A vásártéri fák is ugyanígy elmentek volna.
A járdaépítések pont ugyanilyen drágán készültek volna el, ugyanazoknak az önkormányzati képviselőknek a közreműködésével, csak a képviselőknek nem kellett volna névleg kiszállni a saját cégükből.
Az útfelújítás helyett ugyanígy szurokborítást kaptak volna az utak, ugyanígy a választások előtt közvetlenül.
A piac hiányának problémája ugyanilyen kisstílűen oldódott volna meg.
A gyóni járda ugyanígy a választási kampányra készült volna el, és az életveszélyes oszlopok és kutak ugyanígy a kerékpárút közepén maradtak volna.
A gyóni régi temető is átalakult volna lakóparkká - csak teljes egészében.
Kosztolányi Zoltánné volt frakció társunk még ma is a Sári óvoda vezetője lenne. Helyettese minden bizonnyal még ma is képviselőtársunk, Sikariné Cserkész Erzsébet lenne.
A Kárpátfesztek ugyanilyen sz*rok lettek volna.
Nem különben a dobfesztiválok.
Az önkormányzat pénzügyi helyzete a patrióták nélkül sem lett volna jobb, az a kis 4 milliárd hiány így is úgy is felhalmozódott volna a 6 év alatt.
Az önkormányzati hiteleket ugyanilyen rossz kondíciókkal vették volna fel, később a rossz kondíciókat ugyanígy váltották volna még rosszabbakra.
A kötvénykibocsátás is ilyen balfék módon történt volna, ha a balfékség most szándékos volt, akkor az is ugyanilyen szándékosan.
A választások előtt a mézet ugyanígy osztogatták volna, nem választási évben a mézadagot ugyanígy felére csökkentették volna.
Bár az engedélyek már ki lennének adva, most még nyugodtan üldögélnénk és nem is sejtenénk, hogy Közép-Európa legnagyobb autóroncs-darálóját akarják a nyakunkba akasztani.

Szomorú egy lista. Csupa kudarc. Szinte semmit, vagy tényleg semmit nem tudtunk változtatni ezeken a dolgokon. Nem engedték, kitiltottak, cenzúráztak, nem válaszoltak, leszavazták, elhallgatták, elhallgattak.Hat éves munka után az önkormányzat a saját internetes oldalon még a dabasi civilszervezetek között sem tüntet fel bennünket .
Pedig sok mindent másképp kellett volna csinálni, és mi másképpen csináltuk volna:

A napi politikát és az abból fakadó ellentéteket nem engedtük volna be az önkormányzat intézményeibe.
Az önkormányzati érdeknek a vállalkozói érdekkel szemben történő valós érvényesítésével az önkormányzatnak legalább 1 milliárdot kerestünk volna az építkezéseken, közmű- és útépítéseken.
Csak a beteg fákat vágtuk volna ki azokat is ütemezve és folyamatosan megfelelő lombtérfogatú fákkal pótolva.
A képviselők nem vehettek volna részt önkormányzati építkezésekben, beruházásokban.
Nemcsak a gyóni, de a dabasi és a sári temetők régi sírjait is megőriznénk az utókor részére.
A piac problémáját végleges és jó elhelyezéssel megoldottuk volna.
A teltházas Hónaljmirigy koncerthez hasonló sikert értünk volna el a fesztiválszervezésben, de a Kárpátfeszt és a dobfeszt közül csak egyet csináltunk volna, a felesleges kiadásokat, mint pl. kabinetiroda máshova csoportosítottuk volna.
Az önkormányzat pénzügyi helyzete ma lényegesen jobb lenne.
A hiteleket – ha szükség lett volna rá – jobb kondíciókkal is fel tudtuk volna venni. Ezen már az is segített volna, ha megversenyeztetjük őket, észt még bele se kellett volna tenni.
A kötvényt – amire már a mostani önkormányzat is talált utólag jobb kondíciókat – ki sem bocsátottuk volna: az így felvett hitel szinte teljes egészében a 2010-es választási kampány elemeinek finanszírozására szolgál (megnézhető az interneten a „városfejlesztési stratégia” címen, minden fejlesztés dátuma 2010 szeptember), de ennek az ára, hogy két milliárdra három milliárdot kell az utódainknak visszafizetni.
Szóba sem álltunk volna hulladék feldolgozó cégekkel, hogy ne rontsuk a Dabas név presztízsét, ne kockáztassuk az egészségünket, de kialakítottuk volna azt a struktúrát, aminek eredményeképpen dabasiak és nem dabasiak együtt dolgoztak volna azon, hogy megfelelő profilú és gazdálkodású cégek telepedjenek meg a városban.

Sajnos nem így lett.
És mi lesz a jövőben? Hárman túl kevesen vagyunk a képviselő-testületben ahhoz, hogy az elképzeléseink érvényesülni tudjanak a kőkemény gazdasági érdekekkel szemben.
Így is van értelme, csak így nincs eredménye. Lesz-e nyolc éves az egyesület? Biztosan, mert ez csak rajtunk patriótákon múlik.
De hogy lesz-e Egyesületünk tíz éves vagy több, az már nem rajtunk, a tagságon múlik, hanem azokon az ismerős és ismeretlen támogatókon, azokon a korábban politikai elvek alapján szavazó dabasiakon múlik, akik a hulladék-feldolgozó kapcsán leadott szavazatukkal jelezték: tudnak rólunk, ismernek és támogatnak bennünket, az az út, amin haladunk a jó irányba vezet. Így tudott a valódi civil összefogás győzni az egyébként egymással szemben álló, de most a civil érdek ellen összefogó pártok által képviselt állásponttal szemben.
Ennél szebb és értékesebb ajándékot nem kaphattunk volna.
Köszönjük!

Boldog születésnapot!