Válassz témakört!

..Egyesületünk jogosult a ..személyi jövedelemadóból ..származó 1 % fogadására, ..köszönettel veszünk minden ..támogatást
fAdószámunk:
f18697328-1-13
Bankszámlaszámunk:
f10103829-47338400-01000006

 

A PATRIÓTA oldalai

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Dabasi webkamera

Szent István tér

Fazekas remekek
a múlt századból

Kisgyerek Alapítvány TájházKisgyerek Alapítvány Tájház
Dabas, Lakos dr. u. 29.
www.tajhaz.eu

Nézze meg felülről!
A csikk
Ebben a cikkben most kivételesen nem egy milliárdos ügyről szeretnék szót ejteni, csupán egy cigaretta csikkjéről. Az ügyek kalibere más, a mondanivalójuk azonos!

2009 május 6-án a Dabas Motel Volánbusz megállóban vártam a Budapestre tartó 13:30-as járatra, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal srác, miután kiszívta az utolsó nikotinadagját is cigarettájából, hanyagul eldobja, majd eltapossa a megmaradt csikket.
Vártam, hogy talán felveszi és kidobja, de sajnos nem tett így. Ekkor odaléptem hozzá, és felkínálva neki a lehetőséget arra, hogy „jól jöjjön ki” a kínos szituációból, csak annyit mondtam, hogy „Ne haragudj, de elejtetted a csikkedet!”. Bevallom arra számítottam, hogy felveszi, kidobja és eljátssza, hogy tényleg csak véletlenül ejtette el.
Válaszában ő azonban először tagadta, hogy megtörtént volna az eset, és még egy ilyen piti ügyben is inkább az átlátszó hazugságba menekülést választotta. Hiába bizonygattam, hogy másfél méter távolságból láttam az esetet, és hiába mutattam rá neki, a frissen széttaposott csikk fekete hamujára és a friss csikkre is… majd ellentámadásba lendült, és mintegy beismerve tettét visszakérdezett, hogy „Ez most téged ennyire zavar?”.


csikk.jpg


Válaszomban kifejtettem, hogy igen, ez engem nagyon zavar, mert teljesen felesleges szemetelni,
amikor pár lépésnyire található a kuka. Azon túlmenően én itt élek ebben a városban és nem szeretném, ha ellepné a szemét. Valami oknál fogva nem sikerült meggyőznöm arról, hogy ki kéne dobnia az „értékes másodnyersanyagot”. Felhívtam figyelmét arra, hogy ilyen viselkedéssel nem méltó rá, hogy egy közösség tagja legyen, de kijelentésemre „rá sem bagózott”. Miután érveim leperegtek a nagy mellényéről, hatósági jogkör hiányában nem tudtam mit tenni, otthagytam és visszaültem a padra. Az ő szempontjából végülis mondhatjuk azt, hogy így is „jól jött ki” a -csak számomra kínosnak tűnő- szituációból.

Mivel azonban a csikk ottmaradt a járdán, ami rettentően zavart, így kénytelen voltam partizánakcióba kezdeni. Visszaléptem a srác mellé, majd összeszedtem a járdán található csikkeket, és kidobtam őket a szemetesbe. Gondoltam kipróbálom a mozdulatsort, nehogy kiderüljön, hogy valami teljesíthetetlen akrobatamutatványt kérek szegénytől… és sejtésem beigazolódott! Nem is volt olyan nehéz a feladat!

Közben a busz megérkezett, a srác azonban nem állt be a felszállók sorába, hanem a leszállóknak fenntartott hátsó ajtóhoz lépett. Kiderült, hogy a barátnőjét várta, és ekkor megvilágosodtam! Hát én ugyanerre a fiúra már rászóltam 1-2 hónapja egy kellemes hétfői napon, a Laguna előtti buszmegállóban, a 10:15-ös buszra várva! Ugyanis akkor is eltaposta a cigijét a járdán, a kukától nagyjából 2 méterre ácsorogva, majd én akkor is megkértem, hogy dobja ki legyen szíves, mire ő dacosan felvette, kidobta, és gúnyosan visszakérdezett, hogy „Így jó lesz?”. Én azt feleltem, hogy „Tökéletes, köszönöm!”…

Ehhez hasonló eset számtalan fordult már elő velem, önmagában szóra sem lenne érdemes, de érdekes momentum a két közel azonos helyzet különböző végkifejlete!

Vajon mi változott a korábbi eset óta? A fiú dereka rendetlenkedik? Az én modorom romlott? Vagy csupán az általános közfelfogás erősödött, miszerint a következmények hiánya miatt a szabályokat felesleges betartani?

Ezt az egyre népszerűbb, és meglehetősen kártékony hozzáállást számos módon próbálják alátámasztani alkalmazói. Legtöbben azzal, hogy „de hát a nagyok sem tartják be a törvényeket”, „de hát ez nem is olyan nagy ügy, nem is zavar senkit” „de hát Szlovákiában máshogy van”, és még sorolhatnánk… de tudjuk jól, hogy indok mindig mindenre akard!

Azonban véleményem szerint ez így nem vezet sehová! Legalábbis nem oda, ahová jutni szeretnénk!
Ki mondja meg, hogy hol a szabályszegés „egészséges” határa? A csikk eldobásnál, vagy az adócsalásnál, netán a gyilkosságnál?
Ha azt látja egy gyerek, hogy a szülei szemetelnek, a megengedettnél gyorsabban hajtanak az autóval, majd büszkén mesélik a barátoknak, hogy mennyi jövedelmet hallgattak el az APEH elől, akkor csodálkozunk, ha a gyerek ittasan vezet, csal az iskolában és hazudik a szüleinek? Hiszen a törvény csak egy erkölcsi minimum, és ő azt sem tanulta meg betartani!

Így arra bátorítok mindenkit, hogy tekintse személyes ügyének a köz ügyét, és lehetőségeihez mérten tartsa, illetve tartassa be a szabályokat! Feltéve persze, ha valaha is jobb világban szeretnénk élni! Én szeretnék! Igazi változás, márpedig csak alulról indulhat!

 


Lengyel Gergely